Kislexikon

Báránybőr sipka

Göndör gyapjas báránybőrből készült fejfedő. A Felvidéken és az Alföldön kucsma, Erdélyben csukja, csalma, Vas megyében berbec néven ismerik. A beütés, behajtás vagy a csúcs összenyomása jellegzetes helyi vonást ad az egyébként hasonló formának. A báránybőr sipka újabb formáját a felhajtható prém pereme jellemzi. Ezt Erdélyben alacsonyabb kúpos tetővel, az Alföldön Magas tetővel, keskeny peremmel Árpád-sapka néven használták. Több-kevesebb formai változtatással a mai falusi férfilakosság is viseli.

Cifraszűr

Rátéttel, hímzéssel díszített szűr. A szűrön a színes szegések mentét, a gallért, a szűr elejét, az ujjak betoldása alatti részt díszítették, hímezték. A szűr elől nem ért össze. Díszes, szíjgyártó által készített csatos szíjjal vagy gombkötő díszítette összeakasztóval fogták össze. A színes szegéssel, majd színes posztócsipkével, végül hímzéssel díszített szűröket először a Dunántúlon készíthették. Szűr hímzést a 18. sz. végétől kezdve anyagi okokból tiltották. 

Különös, hogy a szűrszabók nem a szűrruhák általános divatjakor (tehát a 17-18. században, sőt a korábbi századokban) szerveződtek céhbe, hanem csak a múlt század dereka, második fele körül, amikor a szűrruhák száma már erősen fogyott, de ezt a fogyást a cifraszűrök kivirágzása ellensúlyozta.

Fejviselet, kalap, sapka

A fejviselet valamilyen formában minden kultúrában megtalálható. A fejfedőknek kettős funkciójuk van, védik a fejet és díszítenek. Minthogy az időjárás befolyásától óvják a viselőjüket (védenek a hidegtől, a naptól, a széltől), évszakonként, földrajzi szelességtől és általában a földrajzi helyzettől függően is változnak, és ezért a hidegebb vagy szélsőséges időjárású területeken a leggyakoribb használatuk. Az etimológia is sokszor elárulja ezt a rendeltetésüket, például a sombrero a „sombra” (árnyék) szóval függ össze. Bár a fejet részben vagy egészben beborító kalapok, sapkák és fejkendők viselésének tagadhatatlan a gyakorlati szerepe, díszítő, vallási, mágikus és szimbolikus funkciójuk gyakran ugyanennyire fontos. Számos esetben − elsősorban melegebb éghajlaton − a fejfedők a fej díszítéseként jelennek meg, például tollakkal, szalagokkal, bőrdarabokkal. Számos vallás előírja a férfiak és/vagy nők számára a fej befedését. A kalap nagysága, színe, minőségé igen gyakran a viselője társadalmi helyzetéről, rangjáról vagy foglalkozásáról tanúskodik (mint például a közel-keleti turbán vagy a kínai kalapok). A kalapok alapanyaga és készítési technikája rendkívül sokféle lehet. Gyakorlatilag a legtöbb jól megmunkálható, tartós és nem nehéz szerves anyag alkalmas erre a célra, és valamilyen formában fel is használják ezeket (bambusz, fa, rost, kéreg, bőr, szőr, pikkely, szalma stb. és ezek bármilyen feldolgozott változata).

Fez

Elsősorban a Közel-Keleten és a Balkánon használatos. Leggyakrabban vörösre színezett gyapjúból filctechnikával készül. Formája csonka kúp, minden esetben karimátlan. Tetejéről fekete és kék bojt lóg le. Nevét a marokkói Fez városáról kapta, ahol a legnagyobb mennyiségben állították elő, ill. bizonyos vélekedések szerint itt készítették először. Konstantinápoly meghódítása (1453) után a törökök elterjesztették Dél- és Délkelet-Európában is. Velencén keresztül behatolt az itáliai férfi és női viseletbe is, először a szolgák fejviseleteként. A Közel-Keleten a régi divat szerint turbánt csavartak köré. A török hivatalnokok és kafejviselettonák számára II. Mahmud szultán vezette be 1832-ben az addig használatos turbán helyett. Albániában, a mohamedán vallásúak körében a fehér gyapjúból készült fez volt a legelterjedtebb.

Guambiano indián viselet

A feltűnően kisméretű cilinder a gyarmatosítók „kultúrimportjának” köszönhető. Az elszabott, és így az Óvilágban eladhatatlan fejfedőkből több hajónyi szállítmánnyal lepték meg az amerikai őslakosságot. A guambiano indiánok Dél-Amerikában, a kolumbiai felföldön élnek, az Andok három vonulatának találkozásánál, 2000-3000 méteres tengerszint feletti magasságban. A hagyományos barna-kék viseletük máig megmaradt. A kék szín a világegyetemet szimbolizálja, míg a barna az anyaföldet. Az asszonyok viseletét a békét jelképező fehér gyöngysor is csinosítja, amit a társadalmi rangnak megfelelő számban kell a nyak köré hajtani.

Hortobágyi pásztorviselet

A magyar paraszti férfiviseletnek a pásztorok körében a II. világháborúig élt változata, amelyet legteljesebb formában és legtovább a Hortobágy melléki pásztorok őriztek meg. A hortobágyi pásztorok nemezből készült, felhajtott szélű, csákósan vágott, magas tetejű süveget viseltek. A 19. sz. közepe után a süveget a másfél-két tenyérnyi széles karimájú, félgömb tetejű fekete nemezkalap váltotta fel. Télen pedig a fekete magyar bárány bőréből varrott, belül fehér bárányprémmel bélelt, göndör szőrű, benyomott tetejű sapka lett a fejfedő. A gulyások és a csikósok kalapja fekete lószőrből font, ujjnyi szelességű, díszes rézcsattal ellátott szalaggal volt díszítve. A szalag mellé balról daru- vagy túzoktollat is tűztek. A kalapot szeles időben csatos állszíjjal kötötték le.

Kalap, sipka a magyar népviseletben

A kalap a magyar népviseletben elsősorban nemezből készült, csaknem kizárólagosan férfi fejfedő. A kalaposmesterek több változatát készítették a tetőforma és a karima méretének, formájának különféle alakításával. Bár a kalap az európai polgárságot követve már a 18. században megjelent a mezővárosaink lakosságának öltözetében, a parasztság körében a süveg rovására csak a 19. század elején terjedt el országosan. 

Ismertebb kalapféleségek

Széles karimájú kalap, nagy kerekkalap: nemezből készült, általában alacsony tetejű, széles elálló karimájú férfi fejfedő. A kalap sokszor 6 -10 ujjnyival is túlnyúlt a vállon. Méreteit egy 1813-as helytartótanácsi rendelet szabályozta, amely szerint a karima nem lehetett szélesebb 8 hüvelyknél. A 18. századi debreceni cíviskalap, a diákkalap hirtelen terjedt el országszerte a süveg rovására a 19. század elején. A széles karimájú kalapot legtovább a pásztorok őriztek meg, mivel zsírozva és apró fonású lószőrszalaggal felszerelve, jól állja az esőt. A csikókalapot az áll alatt megköthető madzaggal vagy csatolható szíjjal, az álladzóval szorították a fejhez.

Pörgekalap, csárdás kalap: a fejtetőhöz simuló keskeny karimájú, alacsony tetejű, általában fekete nemezkalap.

Bakonyi kanászkalap, Sobrikalap: cilinder formájú magas, szélesedő lapos tetejű, felhajló széles karimájú nemezkalap.

Kossuth-kalap: gömbölyű tetejű, széles szalagú, körül felhajtott karimájú fekete nemezkalap. Feje hosszúkás, nemegyszer enyhén beütve. Gyakran strucctollat is tettek rá.

Iparoskalap: magas, hosszában beütött tetejű fejfedő.

Kipa

Zsidó rituális fejfedő. A zsidó hagyományos öltözködési szabályok szerint tilos fedetlen fővel négy rőfnyit járni, (négy lépést tenni), vagy valamely szent szót kimondani. A fiukat már kisgyermek korukban kell rászoktatni fejük befedésére, hogy az istenfélelmet ezzel is beléjük oltsák.

Turbán

Valamikor jóval nagyobb területen volt elterjedve, mint manapság. Jelenleg már csak szórványosan található meg Észak-Afrikában, a Közel-Keleten, korunkban Közép-, Dél-, és Délkelet-Ázsiában a leggyakoribb a használata. A Közel-Keleten általában a fez köré tekerték. Ezen a területen fehér színű turbánt csak mohamedánok viselhettek, a többi vallás hívei valamilyen sötétebb színűt hordhattak. Régen a turbán nagysága és színe a viselője rangját tükrözte. Újabban e térségben a turbánt egyre inkább leváltja a fez.

Tübitejka

Általában az orosz eredetű nevén ismert ez a kis méretű és legtöbbször négyzet alapú lapos, gúla tetejű sapka. Üzbég neve „tuszduppi”, tadzsik „toki” , ujgur „dopa”, kazah „kepes”. A Közép-Ázsia mohamedán népeinél mindenütt elterjedt, leginkább az üzbégeknél, illetve a tadzsikoknál, az ujguroknál, a karakalpakoknál és a kazahoknál. Nagyon hasonló a szerepe a közel-keleti fezéhez. Több helyütt nők is hordják. Többféle változata ismert, ezek leggazdagabban az üzbégeknél jelennek meg. Talán legismertebb típusa a négyzet alaprajzú, gúla alakú, kívül fekete selyem borítású, belül piros vászon bélesű, összecsukható változat. A sapka formáját a két réteg közé varrt karton biztosítja. A sapka gúla alakú részén általában fehér selyemfonallal hímzett „levél”, „körte”, stilizált minta, a szegélyen pedig félkör alakú díszítések vannak. Az egyszerűbb változatokon a selyemszálas minta helyett fehér festékkel rávitt díszítés található. Ezen a típuson kívül ismert még a fehér vagy más világosabb alapra színes fonallal hímzett változat, valamint a – szintén színes – horgolt, bordázott formák.